Egy betegség gyógyítása és a páciens gyógyulása nem csak a terápiától és a gyógyító szaktudásától, odaadásától függ. A gyógyulás gyorsasága és mértéke nagymértékben összefügg a páciens hozzállásával is.

• A gyógyítás a beteg egészségessé tételét jelenti, és nem elméletek, teóriák gyártását.
• Az orvost a betegségek megszüntetésében a tünetek és azok változásai vezetik és irányítják. A homeopata orvos a tünetek összességét vizsgálja.
• A betegség kezdetben tisztán a szellemi életerő elhangolódásán alapszik, ez a szakasz teljesen immateriális természetű.
• Ha egy homeopátiás szert egészséges embernek beadunk, akkor ő különféle, a szerre jellemző tüneteket produkál. Ez a jelenség a szervizsgálat alapja.
• A gyógyítás akkor lesz sikeres, ha a betegségnek és a szernek főleg a különös, sajátos és egyedi jellegzetességei hasonlóak egymáshoz.
• A gyógyulás azáltal következik be, hogy a homeopátiás szer egy műbetegséget produkál a szervezetben: magas hígítása miatt csak a betegség információját szolgáltatja, s erre a szervezet válasza a gyógyulási reakció.
• A betegségeket nem lokálisan kell kezelni, hanem (például a bőrtüneteket is) belsőleg adott homeopátiás szerekkel.
• A hivatalos orvoslás gyógyszerei sokszor károsak, és a betegnek több kárt okoznak, mint hasznot.

(Hahnemann: „Organon” c. munkája alapján)