|
 A homeopátia alapelveit Samuel Hahnemann (1755–1843) német orvos, kémikus alkotta meg 1790 és 1843 között. Hahnemann az akkoriban a malária gyógyítására sikerrel alkalmazott kininnel kísérletezve azt figyelte meg, hogy kellően nagy adagot véve be a szerből ugyanazokat a tüneteket tapasztalja magán, mint amit maga a betegség produkálna. Következtetése az volt: similia similibus curantur, azaz „hasonló hasonlót gyógyít”, ami a mai napig a homeopátia első és legfontosabb elve maradt.
Úgy találta, hogy ha egy szer nagy mértékben betegségtüneteket vált ki egy egészséges emberen, az kisebb mennyiségben gyógyító hatású lehet. Hahnemann tapasztalta azt is, hogy paradox módon minél kisebb a hatóanyag a szerben, annál erőteljesebb a hatása. Ezért sokszorosan higította és rázással-ütögetéssel dinamizálta növényi, ásványi vagy állati eredetű szereit - ezt a dinamizálást ő potenciálásnak nevezte. A kis mennyiségek használata miatt különösen sokat gúnyolták a homeopatákat az anyagelvű hagyományokhoz ragaszkodó gyógyítás képviselői. Alapvető különbség volt a korabeli akadémikus orvosláshoz képest az is, hogy a homeopátiás szerek a szervezet öngyógyító képességét igyekeztek serkenteni, nem a betegség ellenszereként hatottak. Hahnemann idejében kb. 200 szer állt a homeopata rendelkezésére, mára több, mint 4000-et kísérleteztek ki. A leggyakoribb homeopátiás szerforma a globulus (golyócska), amelyben tejcukorgolyócskákat itatnak át a hatóanyaggal. Léteznek ezen kívül oldatok, porok, kúpok, kenőcsök, stb.
Hahnemann eredményeit először 1796-ban publikálta A kísérletes orvosságok gyógyerejének új alapokon való meghatározása, ezek néhány előzménye címen a Hufelands Journalban. Később a homeopátiára vonatkozó összefoglaló művét az Organon der rationellen Heilkunde címmel jelentette meg 1810 és 1842 között hat alkalommal. Másik fontos műve a Reine Arzneimittellehre(1811).
A homeopátia gyorsan elterjedt Hahnemann határozott fellépésének, a folyóiratoknak és a korabeli gyógymódok brutalitásával szembeni érzelmi ellenállásnak köszönhetően. Az akkoriban szokásos gyógymódok: érvágás, hashajtás, hánytatás, izzasztás, köpölyözés, különféle (gyógy-)szerek hatalmas adagokban történő alkalmazása mellett - amelyek a betegségek lefolyásának helyes megfigyelését is lehetetlenné tették – a homeopátia humánus gyógymódnak számított, és a mai hivatalos gyógyítással összehasonlítva is az maradt.
|
Gyógymódok 
