1. Tudományos szempontból a homeopátia a naiv népi gyógyászat "hasonló hasonlót gyógyít" elvének és a  placebo (hatóanyagmentes álgyógyszer) keresztezése.

Hahnemann saját elmondása szerint tapasztalati eredményekre alapozta módszerét, de annak helyességét független vizsgálatsorozat azóta sem erősítette meg, elmélete nem alakult ki, a továbbfejlesztés feltételei nem valósultak meg, lényegében a 18. század óta nem fejlődött, a 18. század orvosi könyveinek használata. Mindazonáltal a módszer erényei közé tartozik a placebohatás könnyen elérhető rendszerré formálása.

2. Hahnemann tanainak terjedése az orvostársadalmon belül már saját korában nagy vitát váltott ki. A politikai hatalom első reakciójaként 1819-ben, császári rendelettel a Habsburg Birodalom egész területén betiltották a homeopátia alkalmazását. Ennek ellenére éppen az arisztokrácia körében vált először népszerűvé az új gyógymód. Magyarország legbefolyásosabb főurai alkalmaztak homeopata orvosokat, például a Batthyány, Brunszvik, Esterházy, Festetics, Károlyi, Széchenyi, Viczay, Wesselényi, Zichy család tagjai. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a hatóságok nem tartatták be szigorúan a tiltó törvényt, nem kobozták el a homeopátiás patikákat, így a homeopatáknak lehetőségük nyílt bizonyítani módszerük hatásosságát. 1837-ben helytartótanácsi rendelettel visszavonták a tizennyolc évvel előbbi tiltást és engedélyezték a homeopátia alkalmazását. Ezzel elhárult az akadály a hivatalos érdekérvényesítés útjából. A homeopata orvosok társadalmi státusza megszilárdult. (Kóczián - Kölnei: Homeopátia Magyarországon 1820 - 2000. Bp., Noran, 2003.)

3. Bakody József (1795-1845) élete nagy részét Győrben töltötte, itt érte el legnagyobb orvosi sikereit az 1831-32-es kolerajárvány betegeinek gyógyításával. Önmagát kétszer gyógyította ki homeopátiás módszerrel a kolerából. Nem csupán Hahnemann útmutatásait követte, hanem a betegeket egyéniségükre szabott szerekkel is kezelte. Gyógyeredményeit folyóiratban publikálta, majd amikor a szakma képviselői kétségbe vonták igazságát, adatait hitelesíttette. Ebből született ,,Rechtfertigung des Dr Josef von Bakody zu Raab”1845-ben váratlanul meghalt egy - az eredeti töménységű anyaggal végzett - kinin-ópium kísérlet következtében. (Kóczián - Kölnei: idézett mű) c. munkája, amely Lipcsében jelent meg 1832-ben. Továbbra is hamisítással vádolták, sőt emiatt börtönbe is került, de meggyógyított páciensei tanúvallomásai nyomán kimondták a vádak alaptalanságát. A polgárok körében hihetetlenül nagy népszerűségnek örvendett, és homeopata kollégái külföldről és belföldről egyaránt hozzá fordultak tanácsért. 1836-ban Pestre költözött, ami hozzájárult a homeopátiás szerveződések megindulásához, de

4. Az 1920-30-as évek fordulóján fellángoltak a viták a homeopátia körül. (Ld. például Csia Sándornak, a Magyar Államvasutak igazgatósági főorvosának Schimertet pártoló cikkét az Országos Orvos-Szövetség 1929.9.számában. Ezzel szemben Korányi Sándor professzor például következetesen elutasította a homeopátiát. Ld. Orvosi Hetilap.1930. 17.sz.) Scmiert Gusztáv könyve, az „Allopathia- Homöopathia. Homöotherapia a modern tudományos kutatás megvilágításában” kétszer jelent meg a Novák Kiadónál Budapesten, egyszer évszám nélkül, majd 1930-as évszámmal. Schimertnek ezzel a művével az volt a célja, hogy bizonyítsa a homeopátia létjogosultságát a modern, tudományos megalapozottságú orvoslásban. Ő maga soha nem utasította el szélsőségesen az allopátia alkalmazását. Allopátiás szereket is használt, például tbc-s betegeinél, ha úgy látta, hogy jó hatást fejtenek ki. Mindenképpen fontosnak találta azonban, hogy az orvos józanul mérlegelje a beteg hosszú távú érdekeit. „Ismételten ki kellett emelni, hogy az allopathikus szerek tudománytalan, sématikus, kritika nélküli kizsákmányolása és a velük való visszaélés – hiszen a lázellenes, fájdalomcsillapító, altató és hashajtó szerek oly könnyen hozzáférhetők - mind a nép egészségét, mind az orvos méltóságát és felelősségét veszélyezteti.”(i.m.18.o.) Schimertnek jellemző címmel jelent meg egy cikke 1934 márciusában a Magyar Orvos c. lapban: „A homeopathia védelmében”. Ebben újra részletesen, átláthatóan összefoglalja a gyógymód alapelveit, tudományos megalapozottságát, gyakorlati eredményeit és lehetőségeit. Az 1930-as évek első felében, a Tolnai Kiadónál évszám nélkül megjelenő Orvos a családban (I-V.köt., szerk. Kovács György) c. kiadvány mint lehetséges alternatív gyógymódról emlékezik meg a homeopátiáról: „Manapság már igazán alig lehet mondani, hogy a természetes gyógymód és a hivatalos orvostudomány tanai között olyan ellentét áll fenn, mint régebben. /…/ A homöopathiával (hasonszenvi gyógymóddal) szemben fennálló ellenállás is valószínűleg lassankint el fog enyészni. Ezért szükségesnek látszik, hogy ennek a gyógykezelésnek alapvető vonásairól is röviden beszámoljunk.” (i.m. II.köt. Bevezetés. 8-9.o.)

5. "A 20. sz. beköszöntére világossá vált a gyógyszerészek előtt, hogy H. doktor elveivel betegségeket gyógyítani nem lehet; amikor a betegek mégis gyorsabban gyógyúltak, mint a hivatalos régi iskolák módszerei esetében az, annak tudható be, hogy a homeopaták nem alkalmaztak durva gyógyszeres és nagy sebeket ejtő beavatkozásokat, példátlan mértékben odafigyeltek a betegek étrendjére, valamint a kevéssé kutatott placebo-hatás sem elhanyagolható az ilyen kezelések során."

6. „Pedig a homeopátiával – köztudott – nem mintha betegségeket lehetne gyógyítani, de azáltal, hogy az akkor dívott heroikus gyógykezelés(hashajtás, hánytatás, köpölyözés, érvágás) alól a beteg elvonatott, s azok az önkéntes gyógyulást nem zavarták.” (Pataki Jenő: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből. Sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba – Bp., 2004. Magyar Tudománytörténeti Intézet – SOMKL. p. 329)

7. A legnagyobb érdeme Hahnemann kutatásainak, hogy megismertette az orvostudományt a betegségek gyógyszerek által nem módosított – természetes – lefolyásával, a szuggeszció szerepével és bevezette a betegek humánusabb módon való kezelését. Azonban veszélyeket is hozott: a könyveik egyszerűnek állítják be a gyógyítás mibenlétét és laikusok és kuruzslók kezébe olyan információkat adtak, amellyekkel önmagukat és másokat próbáltak kezelni, így gyakran megesett, hogy korai szakaszban még gyógyítható betegségekbe tömegesen halltak bele emberek, mert nem mentek el időben rendelőintézetbe. Valamint bizalmatlanná tették a tömegeket az orvosokkal (Skoda Oppoltzer) szemben és a valóban ható gyógyszerek iránt.

8. A „hasonló hasonlót gyógyít" gondolata a hagyományos orvoslás alapgondolatával ellentétes, hiszen az esetek többségében a tünetekkel ellentétes hatású gyógyszereket alkalmazzák (például hasmenésre szorulást okozó gyógyszert alkalmaznak és nem a bélmozgást elősegítőket) Ezt az elvet nevezik allopátiának. A homeopátia tudományosan nem vethető össze a vakcinációval vagy az immunizációval sem. A gyógyszertan szerint általában a magasabb koncentráció ér el nagyobb hatásfokot, míg a homeopátiában használatos extrém hígítások azt jelentik, hogy 12c-től az alapanyagnak egyetlen molekulája sincs már a készítményben, amit maguk a homeopaták is elismernek.

9. 1949. május 23-án hangzott el a hévízi orvoshéten Simonovits István előadása Idealista elméletek a biológiában és orvostudományban címmel (megjelent: Népegészségügy. 1949, 30, 14-15, 591-603. o.). Simonovits a Népjóléti Minisztérium (később Egészségügyi Minisztérium) Egészségügyi Főcsoportjának helyettes vezetője, az orvosszakszervezet titkára volt, maga is orvos. Egyike azoknak, akik az egészségügyben elvégezték a szocialista átalakításokat. 1954-1957-ig miniszterhelyettes, majd 1957-1963-ig a miniszter első helyettese volt. 1949-es előadásának alaptétele a következő: „Az ország gazdasági és politikai átalakulása megadta a lehetőségét annak, hogy egészségügyünk területén is hozzákezdjünk a kapitalista mult maradványainak felszámolásához…” (i.m. 591.o.), majd a végkövetkeztetése: „A kérdés, amiről itt szó van: ’idealizmus vagy materializmus’, tudomány vagy áltudomány, haladás vagy reakció.”neodarwinizmust, az átöröklés tanát, a higiénizmust, a psychoszomatikát, a mentalhigiéné és az intuíció elméletét, valamint természetesen a homeopátiát is. Simonovits hévízi előadásában kiemelte, hogy  Korányi Sándor professzor már 1936-ban elítélte a homeopátiát, mint – véleménye szerint - a fasiszta ideológia által támogatott gyógymódot (im. 601. o.). Korányinak a homeopátiához való viszonyát egy másik oldaláról világítja meg az, hogy - Schimert felesége, Antal Margit visszaemlékezései szerint – Korányi és Schimert között komoly személyes összeütközések voltak. Korányi tisztában volt a homeopátia eredményeivel, de az alapelveket nem akarta elfogadni. Szerette volna Schimertet rávenni arra, hogy a „homeopátia”-megnevezés használata nélkül oktasson, felhasználva a homeopátia szerkincsét és eredményeit, de ő erre nem volt hajlandó. (Kóczián - Kölnei: idézett mű) (i.m.592.o.). Simonovits István fenti érvelésének értelmében elítélendő idealista tanoknak tekinti többek között a

10. Az Exeteri Egyetem Komplementer Medicina tanszékén Edzard Ernst professzor vezetésével sok tudományos vizsgálatot folytattak a homeopátia eredményeit tekintve. Mivel figyelembe kellett venniük az úgynevezett placebo hatást, azt találták, hogy nincs elég bizonyíték arra, hogy a homeopátia klinikailag hatékony lenne.

11. Egyes orvosok számára különösen nyugtalanító, például az, amit Dr. Andrew Lockie A Family Guide to Homeopathy című könyvében tanácsol. Szerinte olyan életet veszélyeztető állapotok esetén, mint amilyen a méhen kívüli terhesség vagy a mélyvénás trombózis, 2 illetve 12 órás homeopátiás kezelés után forduljanak csak konzervatív kezeléshez a betegek.

12. A keresztény vallás képviselőinek egy csoportjától (elsősorban a Karizmatikus Megújulás mozgalmához tartozó egyes papok és értelmiségiek részéről) az utóbbi években több, a homeopátiát (és más alternatív gyógyító módszereket) kritizáló írás látott napvilágot. Szerintük e gyógymódok alkalmazói és elfogadói ördögi befolyásnak engednek, amikor elfogadják e kétes hatásosságú, tudományosan még megmagyarázhatatlan gyógyítási lehetőségeket. (Ld. pl.: Dabóczi Kálmán: "Hihetünk-e a dinamizált életerőben?", valamint Gál Péter és Kovács Gábor írásai) A kereszténység - homeopátia-vitát több ciksorozat is összefoglalta. (Például Paulik András: "Mágia-e a homeopátia? II. rész - érvek és ellenérvek" a www.gondola.hu-n, valamint az "Igen" c. katolikus folyóirat cikksorozata a 2004-es évfolyamban)

13. Hahnemann korában az orvosok a szervezet tisztítására törekedtek. Azt az elvet követték, hogy a betegség ellenszerét kell megtalálni. Érthető tehát, hogy az akadémikus orvoslás képviselői, az “allopaták”, Hahnemannt és követőit kuruzslással vádolták. Nem fogadták el a “hasonló hasonlót gyógyít”-elvet, a potenciálást szemfényvesztésnek, a végtelenül kis adagokat pedig hatástalannak tartották. A természettudományok jelenlegi fejlettségi fokán sem lehet megmagyarázni azoknak a homeopátiás szereknek a hatásosságát, amelyekben már nincsenek jelen a kiindulási anyag molekulái.