A köpölyözés legkorábbi alkalmazásával kapcsolatos feljegyzések a híres taoista alkemistát, Ge Hongot (i. sz. 281-341) említik. A módszer a "Kézikönyv sűrgős esetekre szóló előírásokkal" c. munkájában van leírva, ahol a poharat/köpölyt szarv helyettesítette, és a gennyes pörsenések elvezetése volt a cél. Mivel szarvat használtak, ezért a köpölyözés kínai elnevezése jiaofa ("szarv technika") volt.

Egy a Tang dinasztia alatt íródott könyvben, melynek címe "A határ menti hivatalnokok igényei", a köpölyözést tuberkulózisra vagy hasonló rendellenességekre javallották. A Qin dinasztia alatt Zhao Xuemin írta a "Kiegészítés a Materia Medicához"-t, amiben egy egész fejezetet szánt a "tűz pohár qi"-nek. Ebben hangsúlyozta a kezelés értékét, és a bambuszból vagy agyagból készített poharak használatával a szél-hideg típusú fejfájás, a szél eredetű bi szindróma, szédülés, hasi fájdalom stb. megszűntetését. Az ilyen kezeléseknél a poharakat az akupontokba szúrt tűkre lehetett tenni. A köpölyözés egyik célja a csatornákból a hideg kihajtása. E javallat oka részben az, hogy forró poharakat használtak. A bambusz poharakat gyógynövényes főzetben forralták előzőleg (ez az egyik shuiguanfa, vagyis nedves köpölyözés). A száraz és nedves köpölyözést is használták ízületi fájdalmakra. A köpölyözést használták a külső patogén faktorok, mint szél, nedvesség vagy hideg ártalmainak megszüntetésére is.

A 20. században az üvegpoharak megjelenésével sima vizespoharakat használtak, de készítettek vastagfalú üvegköpölyöket is kifejezetten a technika alkalmazásához. Az üvegpoharak megjelenése nagy segítséget jelentett, mivel az agyagpoharak könnyen törtek, a bambuszból készültek pedig a többszörös melegítés következtében gyorsan tönkrementek. Üvegpoharakat könnyebb készíteni, mint a gyakran használt réz vagy vas köpölyöket, amikkel a korábbiakat akarták helyettesíteni tartósságuk miatt. Ugyanakkor az üvegen keresztül lehet látni a bőrt, és meg lehet állpítani a kezelésre adott reakciókat.

Az üvegpoharakat a felhelyezés előtti pillanatban tűz adalékolásával vákumosítják, pl. úgy, hogy alkoholos pamutdarabot meggyújtva a pohárba dugnak, majd azt kivéve a poharat gyorsan a bőrre helyezik. Néha kis mennyiségű alkoholt tesznek a pohárba és meggyújtják. Ezt nevezik dijiufa-nak ("alkohol-tűz technika").

A 20. század végén kifejlesztettek egy másik vákumosító módszert, ahol a pohár tetejére egy szelepet szereltek, és mellé egy kis kézi működtetésű pumpát helyeztek, hogy az orvos tűz nélkül is kiszívathassa a levegőt - ugyanakkor így jobban szabályozni is tudja a vákum mértékét. Később kifejlesztették a műanyag poharakat is, bár ez nem annyira alkalmas arra, hogy a bőrőn csúsztassák, mivel az élek nem elég simák, és a műanyag ellenállása sem megfelelő. A köpölyözés mai elnevezése a baguanfa ("poharas szívatás technika").

Ahhoz, hogy a poharak a bőrön könnyen mozgathatóak legyenek, olaj használata szokásos. A gyógynövényes olajok kifejezetten alkalmasak erre a célra. Mivel a poharakat szobahőmérsékleten alkalmazzák, ezért a csatornákból a hideg elvezetésének javallata már nem aktuális. A poharak mozgatásával azonban termelődik kis mennyiségű, de lényeges hő a kezelés során, különösen ha síkosítóként melegítő olajat használnak.

A köpölyözést ma leginkább fájdalom enyhítésére, emésztési rendellenességekre, tüdő betegségekre (krónikus köhögés, asztma) és paralízis kezelésére használják, de alkalmazható más rendellenességekre is. A testnek a köpölyözéshez alkalmasabb területei azok, ahol több hús van. A köpölyözést nem ajánlják a bőr gyulladt területein, magas lázas esetekben, görcsnél, vérzékenységnél, valamint terhesség alatt a hasi részen, ill. a hát alsó részein. A poharakat csak húsos területeken lehet mozgatni, a mozgatás nem haladhat keresztül csontos éleken, mint pl. a gerincen.

A köpölyözési technikák gyakran követik az akupunktúrás terápiák normáit, némileg nagyobb hangsúllyal a háton lévő pontokon, mivel a technikát itt könnyebb alkalmazni. A legtöbb orvos leginkább a háti shu pontokon (hólyag meridián) és a dazhui pontokon való alkalmazást követi. A köpölyözést általában az akupunktúrás kezelést, vérengedést, vagy "szilvavirág"tűvel való kezelést követően alkalmazzák.